Nem tudom megmondani, honnan jött és jön az a hatalmas hajtóerő, ami tulajdonképpen egész fiatal korom óta arra ösztönöz, hogy segítsek másokat felszabadítani, vagy ráébreszteni arra, hogyan könnyíthetnek az életükön. (Ezt nyilván a saját életemben kellett először megélnem, szükségem is volt rá…) Ehhez kaptam még egy jó adag gondoskodásszükségletet is. (Úgyhogy ezek után joggal el is neveztem magam „mamagésának.”)

Évtizedek óta leginkább a szabad akarat és a Sors egymáshoz való viszonya és ennek a megélése foglalkoztat. Végletesen habzsoltam mindazt, amit nőként megélhettem. Így hát megéltem saját magam felszabadítását is. Eleinte ösztönösen, később tudatosan, és igen intenzíven tettem azért, hogy Igen-t mondjak a saját nemiségemre, és kiteljesedjek nőiségemben. Az élettapasztalat mellé jöttek a különféle spirituális beállítottságú olvasmányok (amióta az eszemet tudom, mindig vonzódtam a transzcendentálishoz…), az elmúlt 6 évben pedig a pszichológia tanulmányok is. Ezt a hármat ebben a könyvben, amiben egy mese-novellám, majd 3 előadásom hangzik el, én úgy mixelem össze, mint a fondüben az összeolvasztott sajtokat.

Könyvemnek azt a címet adtam, hogy: Nemek IGENje. Mert mennyi mindenre mondunk nemet, és persze igent is, együtt, mi emberek, és különállóan férfiak és nők!

Az első rész egy mesenovella-féle, a könyv további része pedig 3 előadást fog csokorba. Az elsőben a féltékenységre és a birtoklásra mondunk nemet, illetve igent mindarra, ami segít kilépni ebből. A másodikban az önállóság és önállótlanság, a harmadikban pedig az új, az új dolgok megélése, és az újra való megnyílás a témám.

Bár ezek időben is különálló előadások voltak, mégis szoros összefüggésben állnak egymással, ami a fejezetek olvasása során ki is derül majd.

Szándékom szerint a három előadás úgy van felépítve, hogy a végén erőt kapjunk ahhoz, hogy igent mondjunk mindarra, ami a szabad akarat törekvése által közelebb vihet minket önmagunkhoz, női és férfi létünk örömteli megéléséhez a jelenben.