Lerch István a ’70-es évek végén, a V’Moto-Rock együttes megalakulásakor mutatkozott be zeneszerzőként a könnyűzenét kedvelő közönség előtt, és Demjén Ferenccel együtt zenélve dalaik rövidesen hatalmas népszerűségre tettek szert. Elég csak a legnagyobb slágereket említeni abból a 300 szerzeményből, melyek Lerch István nevéhez fűződnek: Jégszív, Várj míg felkel majd a nap, Angyallány… A V’Moto-Rock korszak után a művész szólókarrierbe kezdett, ezalatt 6 LP-je jelent meg: dalokat írt többek között Koncz Zsuzsa és Malek Andrea és persze Charlie számára. Eddigi munkássága összefoglalásaként 2004. december 29-én Lerch István nagyszabású koncerttel lepte meg közönségét a Budapest Kongresszusi Központban, „50. Szimfónia” címmel. A koncert igazi meglepetése az volt, hogy a szerző külön erre az alkalomra újrahangszerelte legszebb dalait, mégpedig egy 60 tagú szimfonikus zenekarra. Zseniális játékával maga csalogatta elő a Steinway zongorából az örökzöld dallamokat, így a zenekarral kiegészülve egy 35 perces „kis-szimfóniát” varázsolt a színpadra. A koncert második felvonásában zenésztársai, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Horváth Charlie, Malek Andrea és a Cotton Club Singers idézik fel egy-egy dallal Lerch pályájának főbb állomásait, közös élményeiket. Nem véletlen, hogy a lemezen összefoglalt életművéért augusztus 20-án átvehette Sólyom László köztársasági elnöktől az egyik legrangosabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.