Mi történne, ha a Föld tengely körüli forgása annyira lelassulna, hogy megegyezne a Nap körüli keringési idejével? Igen, pont így forog körülöttünk a Hold, s ez azt eredményezi, hogy kísérőnk mindig ugyanazt az arcát mutatja felénk. Hát olyan nagy baj ez? – kérdezhetnénk. Nos, ha anyabolygónk járná így körbe a Napot, akkor a fénytől elzárt félgömb nagyon hamar az örök jég birodalmává válna. Elég bizarr, de nem lehetetlen feltételezés. A hazai SF új generációjának egyik legígéretesebb alakja, Markovics Botond, vagy ahogy rajongói már jól ismerik, Brandon Hackett igazán izgalmas és egyben aktuális témát boncolgat, amelynek csak egy pici része a fentebb vázolt szituáció. A történet többek közt a technikai fejlődés lehetséges hatásaival és következményeivel foglalkozik, valamint a technológiai szingularitás néven ismert és vitatott elmélettel. Hogy a következő évtizedekben valóban fennmarad- e az a fajta gyorsuló fejlődési ütem, amivel már napjainkban is szembesülhetünk, és vajon valóban létezik és elérhető-e a misztikusnak tűnő szingularitás – amit sokan várnak, sokan pedig az elmélet értelmét is kétségbe vonják –, nem lehet tudni. Érvek csapnak össze hívők és ellenzők között, és egyik oldal sem meggyőzőbb, mint a másik. Az igazságot pedig a jövő jótékony homálya fedi. A Zsoldos Péter-díjas szerző fordulatos regénye egy lehetséges válasszal szolgál a mindenkit joggal izgató kérdésekre.